A bejegyzés címében szándékosan nem a végrehajtási eljárás, hanem a végrehajtás szerepel, tekintve, hogy az eljárás szereplője (fél) nem feltétlenül csak a végrehajtó cselekményével szemben élhet jogorvoslattal a végrehajtási eljárási szakban, hanem, attól függően, hogy mely cselekményt, vagy eljárást tartja jogsértőnek jogorvoslati lehetőségei bővebbek.

Jogorvoslattal leggyakrabban értelemszerűen az adósok élnek, azonban nem csak őt illeti meg a jogorvoslat joga, hanem a másik félt (a végrehajtást kérőt), illetve az ügyészt is, sőt akár azt a személyt is, aki egyik szerepet sem tölti be az eljárásban, de más módon érintetté vált az eljárásban (pl.: ha a végrehajtó tévedésből nem az adós, hanem egy másik személy bankszámlájára adja ki a zárolást (inkasszót), és emiatt a számlatulajdonos pénzét vonják le).

Az 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról (a továbbiakban: Vht.) külön részben foglalkozik a jogorvoslati lehetőségekkel (211-220. §), említi egyrészt a végrehajtó tevékenységével szembeni jogorvoslatot, de fontos megemlíteni, hogy mulasztása miatt is élhetnek a végrehajtóval szemben jogorvoslattal. Mulasztás miatt tipikusan a végrehajtást kérők élnek jogorvoslattal, akiknek érdeke, hogy a végrehajtási eljárás minél hamarabb "előrébb jusson", vagyis, hogy a követelést az adóson behajtsák. Tehát a végrehajtó alapvetően a tevékenysége, de a kötelességének elmulasztása miatt is felelősségre vonható.

A Vht. részletezi, hogy a végrehajtó által okozott jogsérelemmel szemben milyen jogorvoslati lehetőségek állnak fenn. Ennek leggyakoribb formája a végrehajtási kifogás, amely a végrehajtó tevékenysége, vagy mulasztása miatt is tehető, fontos feltétel továbbá, hogy a végrehajtási eljárás szabályainak lényeges megsértése miatt tehető, vagyis olyan cselekmény miatt, ami az eljárásra érdemi kihatással van. Ha ez a lényeges feltétel nem áll fenn a bíróság érdemi vizsgálat nélkül el fogja utasítani a végrehajtási kifogást.

A gyakorlatban alapvetően három tipikus "hibát" követnek el a kifogást előterjesztők, ezeket a teljesség igénye nélkül ismertetem, tekintve, hogy ezek hiányában a bíróság meg sem vizsgálja a kifogást magát:

1.  határidő: ez a végrehajtó sérelmes intézkedésétől számított 15 nap, de maximum 3 hónap, ha a kifogást előterjesztő tudomására az intézkedés később jutott, vagy a kifogás megtételében akadályozva volt. Fontos kiemelni, hogy a határidő ebben a két esetben is 15 nap, ami a tudomásra jutástól, vagy az akadály megszűnésétől számítandó, de, ha az intézkedéstől számítva ez több, mint 3 hónap után következik be, akkor már ezen esetekben sem tehető kifogás (ezt nevezzük objektív határidőnek). Amennyiben a kifogás elkésett a bíróság érdemben nem fogja vizsgálni a kifogást, hanem automatikusan (hivatalból) elutasítja.

2. nem a végrehajtó tevékenysége miatt emelt kifogás: fontos, hogy a kifogás a végrehajtó tevékenysége miatt tehető, tehát, ha valamilyen más ok folytán (pl.: a tartozást nem tartjuk jogosnak) kívánunk jogorvoslattal élni, azt ne végrehajtási kifogás útján tegyük. Egyéb jogsérelemmel szemben más jogorvoslati módok állnak rendelkezésünkre, ezekről részletesebben majd a bejegyzés későbbi részében kitérek.

3. illetékbélyeg: fontos, hogy a végrehajtási kifogást a (végrehajtást foganatosító) bíróság fogja elbírálni és nem a végrehajtó. A bírósági eljárásnak ára (illeték) van, ezt a kifogás előterjesztőjének illetékbélyeg formájában kell megfizetni. Összege 15 000 Ft, amelyből illetékbélyeget kell vennünk (a postákon kaphatóak) és rá kell ragasztanunk a kifogás eredeti példányára. Ha ez hiányzik a kifogásunkról a bíróság szintén nem fogja vizsgálni a kifogást érdemben, hanem hivatalból elutasítja!

A Vht. 217. §-a felsorolja az egyéb elutasítási okokat is, a gyakorlatban ez a három az a tipikus "hiba" a kifogás előterjesztőinek részéről, amelyet rendszeresen elkövetnek.

Amennyiben a bíróság elbírálta a kifogást és az számunkra nem megfelelő eredményt hozott, döntése ellen fellebbezéssel élhetünk. Ez esetben a végrehajtó is élhet fellebbezéssel, amennyiben a kifogásnak a bíróság igazat (helyt) ad!

Fellebbezés azonban a bíróság döntéseivel szemben nem csak a kifogás elbírálása esetén lehetséges, hanem a végrehajtás foganatosítása során hozott bármely végzése ellen is!

Fontos megemlíteni, hogy a végrehajtási eljárásban nem csak a végrehajtó és a bíróság vehet részt hivatalos szervként hanem például a rendőrség, vagy más (állami) szerv is. Ezen eljáró (közreműködő) szervekkel szemben is van jogorvoslatra lehetőség, de nem a Vht. jogorvoslatai szerint, hanem az adott szervre vonatkozó jogszabály szabályai szerint (pl.: rendőrségi törvény).

A végrehajtó intézkedésével szemben további jogorvoslatként jelenik meg a végrehajtási panasz lehetősége, amelyet a Vht. nem szabályoz, hanem külön jogszabály rendelkezik róla (3/2015 IM rendelet). A panaszt nem a bíróság, hanem a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar felé kell megtennini, olyan jogsérelem esetén, ami nem tartozik a bíróság, vagy más szerv hatáskörébe.

A panasz részletes ismertetésébe most nem bocsátkoznék, amennyiben a Kedves Olvasó részletesebben kívánja megismerni ezt a jogorvoslati lehetőséget, javaslom a 3/2015 IM rendelet elolvasását, illetve a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar honlapján található ismertető elolvasását, amely röviden, és lényegretörően összefoglalja a panasz szabályait itt: https://mbvk.hu/szolgáltatások/panasztetel/

A jogorvoslati lehetőségek másik "csoportja" amikor a jogsérelem nem a végrehajtó eljárása során, azzal kapcsolatban történik, hanem már a végrehajtás elrendelésével kapcsolatos. Ebben az esetben a jogorvoslat a végrehajtási eljárást megelőző eljárás miatt érvényesíthető. A végrehajtási eljárást ugyanis minden esetben megelőzi egy másik hatósági (bírósági, közjegyzői) eljárás, amely a végrehajtási eljárás alapjául szolgál. Ebben az eljárásban kerülhet kiállításra az ún. végrehajtható okirat, vagyis az dokumentum, amely alapján a végrehajtó a későbbiekben a végrehajtást foganatosíthatja.

A Vht. 211. §-a felsorolja a végrehajtási eljárást megelőzően létrejött jogsértéseket (pl.: ha egy korábbi határozat ugyanazon felek között már döntött az adott kérdésben), és azok következményeit (pl.: végrehajtás visszautasítása). Ez esetben jogorvoslatra szintén a felek jogosultak, de jogsérelem észlelése esetén a végrehajtó kezdeményezésére is történhet a jogorvoslati eljárás megindítása, továbbá a bíróság (közjegyző) saját maga is hivatalból kezdeményezheti a végrehajtási lap visszavonását, végrehajtási záradék törlését.

A jogorvoslat eredményesnek bizonyul, amennyiben a bíróság a végrehajtási eljárást megszünteti, vagy korlátozza (pl.: alacsonyabb összegben állapítja meg a tartozás összegét).

További fontos kérdés, az esetben, ha a bíróság a végrehajtási eljárást megszünteti, hogy melyik fél fizesse meg a végrehajtó költségeit (tekintve, hogy a végrehajtási eljárás már megindult, így a végrehajtónak már költségei keletkeztek, függetlenül attól, hogy az eljárás megindítása jogszerű volt-e, vagy sem). Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert a költségek megfizetésére köteles fél gyakran jogtalannak érzi, hogy olyan eljárás miatt fizessen, aminek nem is feltétlenül kellett volna elindulnia. Ne felejtsük el azonban, hogy a végrehajtónak a végrehajtási eljárás feltételeinek fennállta esetén kötelessége eljárni, és nincsen mérlegelési, döntési jogköre arra vonatkozóan, hogy eljárjon-e, vagy sem. Nem róható fel ezért neki, hogy eljárt, és tekintve, hogy már eljár(t) az ügyben vannak neki költségei.

Az esetben, ha a bíróság végzéssel rendelte el a végrehajtási eljárást, végzésével szemben fellebbezéssel élhetnek a felek. Ha a bíróság a végrehajtható okirat kiállítását megtagadja, értelemszerűen az ellen a végrehajtást kérő élhet fellebbezéssel.

A végrehajtási eljárás alapjául nem csak hazai hatóság által hozott határozat szolgálhat, hanem más állam hatóságának határozata is. Ez esetben, ahhoz, hogy a külföldi határozat itthon végrehajtási eljárás alapjául szolgálhasson további "honosítási" eljáráson (pl.: külföldi határozat végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátása) kell keresztülmennie. Amennyiben ezen eljárásban másodfokon hozott határozat jogerőre emelkedett, azzal szemben felülvizsgálatnak van helye a polgári perrendtartásról szóló törvény alapján.

A végrehajtási törvény jogorvoslatot biztosít a felek mellett az ügyész részére is, akinek azonos (vagy adott esetben még bővebb) lehetősége van jogorvoslattal élni, mint a feleknek. Az ügyész részére biztosított jogorvoslat alapja, hogy a létrejött jogsérelem az esetben se maradjon fenn, amennyiben az ellen a felek nem éltek jogorvoslattal, mivel az ügyész, mint állami szerv a fennálló jogellenes állapot megszűntetésében érdekelt, hogy a jogbiztonság, és ezzel a jog rendje helyreálljon.

A Vht. a jogorvoslati eljárás részleteinek szabályairól azonban már nem rendelkezik, hanem a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényre utal, amely külön rendelkezik a végrehajtási perek szabályairól, típusairól (526-561. §) külön fejezetben.

Lényeges elem még a Vht.-ban, hogy a jogorvoslati eljárásnak, amennyiben az a végrehajtó cselekménye ellen irányul nincsen halasztó hatálya, tehát, ha a végrehajtó eljárásával szemben éltünk jogorvoslattal, még nem dőlhetünk hátra megnyugodva, hogy amíg arról döntés nem születik a végrehajtó úgysem tehet "semmit", sőt ellenkező bírósági döntés közléséig köteles folytatni eljárását. Ez gyakran félreértések alapjául szolgál. Javaslom, hogy kérelmezzük a bíróságtól a végrehajtási eljárás felfüggesztését (ami azt jelenti, hogy a végrehajtó a bíróság döntéséig nem járhat el érdemben, vagy egyes végrehajtási cselekményeket nem foganatosíthat), tekintve, hogy a bíróságnak erre módja van a Vht. 49. §-a alapján. 

A bíróság határozata elleni jogorvoslatnak ezzel szemben főszabály szerint halasztó hatálya van a Vht. 229. §-a alapján.

Végezetül annyival egészíteném ki a szabályok ismertetését, hogy amennyiben nem vagyunk biztosak abban, hogy mely jogorvoslati forma megfelelő vélt sérelmünk orvoslására, nyugodtan forduljunk a végrehajtóhoz, bírósághoz tájékoztatás, segítség végett, nem kell tartanunk az elutasítástól, mivel alapvetően mindkét szerv célja a jogérvényesítés, igazságszolgáltatás. Amennyiben anyagi lehetőségeink megengedik, vagy a jogi helyzet bonyolultsága megkívánja javaslom jogi képviselő (pl.: ügyvéd, jogsegélyszolgálat) megkeresését, tekintve, hogy a végrehajtási eljárásban érintettek többsége nem szakképzett jogász. Testhez álló hasonlattal élve az elméretezett zakót sem feltétlenül célravezető otthon magunknak átszabni, lehet, hogy egy szabó felkeresésével egyszerűbben és biztosabban célt érünk. ;)

Köszönöm, hogy végigolvastad bejegyzésem, amennyiben kérdésed van, írj bátran kommentben, ha hasznosnak találtad és véleményed szerint másnak is a segítségére lehet ez a blog, oszd nyugodtan meg vele. :)